2010. január 28., csütörtök

Javulgatunk

Szerencsére, Lilo kedve egyre jobb, tegnap kiszedte a dohányzóasztal alsó polcáról a kamerát tokostól, és a zipzár műanyag húzogatóit jól lerágcsálta, én örülök, hogy rosszalkodik, jobb, sokkal jobb, mintha rosszul lenne. Másfelől, apja hibája, attól, hogy valami 4 hónapig nem érdekli a kutyát, még nem azt jelenti, hogy nem is fogja...
Voltak 5 percek, amikor szerencsétlen patkányt cibálta, és amikor fut Süti és a labda után, már jóval gyorsabb a reakcióideje, eddig Süti szinte vissza is ért, mire ő elindult, és még a lakás másik felében nézelődött, mikor újra eldobtuk a labdát. Még mindig nem olyan, mint régen, de határozottan gyorsabban reagál. Igaz, még elvétve neki megy dolgoknak, vagy játék közben be-beveri a fejét (amit lehet, eddig is csinált, csak nem figyeltük minden mozdulatát - nem tudom).
A Sevenalettát kísérő nélkül is beveszi, mondjuk elég picike, a lehulló negyedeket is felnyalja, a májvédőt már álcázni kell, egy kis májkrém, vagy valami más kenhetőbb dologgal. A feloldott homeo-golyócskákat is simán lefetyeli, nem ellenkezik, sőt, még a fecsit is szétrágná szíve szerint. :)
Az ember nem gondolja, hogy lehet örülni annak, amikor egy kiskutya rossz, de azok után, amiken keresztül mentünk vele, trillió-milliószor választanám inkább azt, hogy élénk legyen, kölyök, rosszalkodásokkal, mint, hogy egy zombi legyen, aki nem csinál semmit...

1 megjegyzés:

  1. Azért ez már bíztató hír! Remélem most már csak jó híreket tudsz majd mondani!

    VálaszTörlés