A rémálom január 14-én, du. kezdődött, amikor hazaértünk munkából. Lilo nem jött minket üdvözölni, és a radiátornál feküdt, pofija csupa nyál, ami rohamra utalt. A későbbieket tekintve, aznap, már ki tudja, hányadik...
Időpontokat már nem tudom, ez a három nap most nekem egy örökkévalóságnak tűnt. És még ki tudja, mi vár ránk. :(
Szóval este volt egy rohama, kapott gyógyszert. Aztán kb. 1 óra múlva még egy, és így tovább. Felhívtuk a dokit, mit csináljunk, nem kecsegtetett semmi jóval, és a gyógyszer adagjának megemelését tanácsolta. De a Seveneletta és Diazepam desitin ellenére sem lett jobban, pedig ezeknek mind hamar fel kell szívódniuk. Sűrűsödtek a rohamok, újabb telefonos konzultáció alkalmával javasolta, vigyük ügyeletre, ahol tudnak segíteni.
Így este 10kor útnak indultunk a Juhász Klinikára, ahol kapott nyugtatót és altatót, amitől elvileg reggelig kellett volna békésen szunyókálnia... Kaptunk ebből a keverékből roham esetére is.
Az alvás nem tartott sokáig, 11-fél12 felé értünk haza, fél 1-kor már rohama volt. A gyógyszerrel 2 további órát aludt.
Innentől kezdve 20-30 percenként volt rohama, egészen reggel fél 9-ig, amikor kapott újabb altatót az állatorvosunknál.
7kor indultunk, hála a BKV sztrájknak, 20 perc helyett 45 perc alatt sikerült átérnünk Pestről Budára...
A kocsiban is kétszer volt rohama.
Megérkeztünk a dokihoz, vércukor méréshez akart vért venni, közben jött az újabb roham. Ekkor kapott altatót.
Utána bekötöttek neki infúziót, én, pedig felmentem apuékhoz aludni.
Délben érdeklődtem, 1 rohama volt, délután volt még 1. Onnantól kezdve altatták.
Sajnos a dokinénink semmi jóval sem tudott szolgálni, azt mondta, csoda kell, hogy ebből az állapotból kijöjjön, így felmerült az euthanasia gondolata is. :(((
Végső megoldásként mondta, próbáljuk ki, hogy másnapig altatják, hátha lesz valami változás.
Éjszakára hazavitte, és figyelgette, ha melege volt, gyorsabban vette a levegőt, de ettől eltekintve, más nem volt.
Január 16-án negyed 1 körülre mentünk, kb. 1 óra felé hagyták abba az altatást, amitől lassan, de elkezdett ébredezni.
A félelmünk megvolt, hogy ezután is rohamozni fog, amint kiürül az altató.
De eltelt fél óra, majd egy óra, és nem volt rohama. Kicsit később, némi dajkálás után megpróbálkoztunk az etetéssel, szerencsére kómásan ugyan, de evett, tápot és RC gyógykonzervet, és ivott is.
Hagytuk még pihenni, majd du. 5 körül indultunk vele haza.
Itthon a hálóba, a kosarába tettük, kapott még enni, de azóta sem volt rohama, és pihenget.
Az állatorvos szerint még mindig kétesélyes a dolog, de mi bizakodunk. Ha léteznek csodák, azt hiszem, ez a kis pöttöm lányka megérdemli, hogy jobban legyen, és viszonozni tudjuk neki az eddig kapott szeretetet. Nem kérek sok mindent, csak egy esélyt egy teljesebb életre.
Időpontokat már nem tudom, ez a három nap most nekem egy örökkévalóságnak tűnt. És még ki tudja, mi vár ránk. :(
Szóval este volt egy rohama, kapott gyógyszert. Aztán kb. 1 óra múlva még egy, és így tovább. Felhívtuk a dokit, mit csináljunk, nem kecsegtetett semmi jóval, és a gyógyszer adagjának megemelését tanácsolta. De a Seveneletta és Diazepam desitin ellenére sem lett jobban, pedig ezeknek mind hamar fel kell szívódniuk. Sűrűsödtek a rohamok, újabb telefonos konzultáció alkalmával javasolta, vigyük ügyeletre, ahol tudnak segíteni.
Így este 10kor útnak indultunk a Juhász Klinikára, ahol kapott nyugtatót és altatót, amitől elvileg reggelig kellett volna békésen szunyókálnia... Kaptunk ebből a keverékből roham esetére is.
Az alvás nem tartott sokáig, 11-fél12 felé értünk haza, fél 1-kor már rohama volt. A gyógyszerrel 2 további órát aludt.
Innentől kezdve 20-30 percenként volt rohama, egészen reggel fél 9-ig, amikor kapott újabb altatót az állatorvosunknál.
7kor indultunk, hála a BKV sztrájknak, 20 perc helyett 45 perc alatt sikerült átérnünk Pestről Budára...
A kocsiban is kétszer volt rohama.
Megérkeztünk a dokihoz, vércukor méréshez akart vért venni, közben jött az újabb roham. Ekkor kapott altatót.
Utána bekötöttek neki infúziót, én, pedig felmentem apuékhoz aludni.
Délben érdeklődtem, 1 rohama volt, délután volt még 1. Onnantól kezdve altatták.
Sajnos a dokinénink semmi jóval sem tudott szolgálni, azt mondta, csoda kell, hogy ebből az állapotból kijöjjön, így felmerült az euthanasia gondolata is. :(((
Végső megoldásként mondta, próbáljuk ki, hogy másnapig altatják, hátha lesz valami változás.
Éjszakára hazavitte, és figyelgette, ha melege volt, gyorsabban vette a levegőt, de ettől eltekintve, más nem volt.
Január 16-án negyed 1 körülre mentünk, kb. 1 óra felé hagyták abba az altatást, amitől lassan, de elkezdett ébredezni.
A félelmünk megvolt, hogy ezután is rohamozni fog, amint kiürül az altató.
De eltelt fél óra, majd egy óra, és nem volt rohama. Kicsit később, némi dajkálás után megpróbálkoztunk az etetéssel, szerencsére kómásan ugyan, de evett, tápot és RC gyógykonzervet, és ivott is.
Hagytuk még pihenni, majd du. 5 körül indultunk vele haza.
Itthon a hálóba, a kosarába tettük, kapott még enni, de azóta sem volt rohama, és pihenget.
Az állatorvos szerint még mindig kétesélyes a dolog, de mi bizakodunk. Ha léteznek csodák, azt hiszem, ez a kis pöttöm lányka megérdemli, hogy jobban legyen, és viszonozni tudjuk neki az eddig kapott szeretetet. Nem kérek sok mindent, csak egy esélyt egy teljesebb életre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése